Daganatos Betegek Lelki Rehabilitációs Otthona - 8572 Bakonyszücs, Petőfi u. 2.

Huszonöt évünk röviden

Negyed század nagy idő. Ennyi telt el azóta, hogy Dr. Bakos-Tóth Márta az országos gyermekonkológiai hálózat akkori vezető pszichológusaként – Dr. Schuler Dezső professzor egyetértésével és szakmai támogatásával, Magyarországon először – megteremthette a kórházon kívül alkalmazott pszichológiai rehabilitáció körülményeit.

A bakonyszücsi 25 esztendő sok – és szakmai szempontból is tanulságos – élményt, tapasztalatot adott mind a gyógyítóknak, mind az érintett gyermekeknek, fiataloknak és családjaiknak. Az arra érdemes katartikus, vidám, vagy a fájó búcsúzást is magában hordozó és mégis szép emlékeket sorra felidézzük.

1988. július, Balatonkenese
A Semmelweis Egyetem II. számú Gyermekklinikáján gyógyított és gondozott gyermekek egy csoportja számára az első hazai tábor. (Életkoruk: 5–21 év. Létszámuk: 28 fő. Az úgynevezett infrastruktúra: egy 50 négyzetméteres épület, árnyékos terasz, és három katonai sátor a nagyméretű parkosított telken.)

A tíznapos táborozás olyan sikeresen zárult, hogy nyugodtan tekinthetjük a mai, bakonyszücsi „otthonterápia” szemléletformáló alappillérének.

1989. július, Bakonyszücs
A nyugdíjazás miatt használaton kívül helyezett plébániaépület kapuja kitárul a magyar gyermekdaganat-centrumok által gyógyított betegek számára. Az akkor kétszáz éves épületet (talán a hely szelleme miatt) nem tábornak neveztük, hanem „Terápiás Üdülőnek”. A 20-30 fős csoportok az ország minden tájáról érkeztek. Egy táborozási vagy üdülési ciklus 7-8 nap volt, hogy minden csoport számára jusson nálunk egy darabka a nyárból.

A hazánkban úttörő jellegű kezdeményezés idején az itthoni gyermekonkológiai hálózat szakembereinek már tízéves tapasztalatuk volt a kórházon kívül alkalmazott rehabilitációs tevékenység eredményességéről, így Bakonyszücsön szívesen vállaltuk az „otthonterápiának” elnevezett speciális családsegítő módszer folytatását, fokozatos kimunkálását, természetesen az egyes centrumokkal együttműködve. Ez a szolgálat egyúttal megkívánta, hogy a Semmelweis Egyetem II. számú Gyermekklinikájának vezető pszichológusa főállásban „otthonvezetővé” váljék.

Már a kezdeteknél „megtanultuk” a következőket:

  • A puritán környezet, a legszükségesebbekre korlátozódó felszerelés, a „fehérköpenyesek” tevékenysége egy új, más szerepben, valamint a heterogén életkorú gyerekcsoport együttélése csakis otthonos, „nagycsaládos” formában képzelhető el. Maguk a körülmények diktálták az egymással való fokozott törődést, a felébredő aktivitást, a közös célokat, a holnapok megtervezését és a beteg számára a diagnózisától független, életkori sajátosságain keresztül megmutatkozó, aktuális személyiségvonásai által megismerhető gyermek (serdülő, ifjú) szereplehetőségeit.
  • Minden szóbeli meggyőzésnél nagyobb reményforrás a hosszan túlélők vagy gyógyultak, illetve az új betegek „együttélése”, pozitív élményeket nyújtó, életszerű miliőben.
  • Egy vidám, játszó, fürdőző gyerektársaságban teljesen megszűnik mindenfajta „diszkrimináció”. Mivel minden csoportban részt vettek barátok, barátnők, testvérek, önkéntes „pártoló” tagok, semmiféle idegenkedés nem volt tapasztalható azok részéről, akik bekapcsolódtak az életünkbe. A falu és a társközségek gyerekei, fiataljai rendszeresen, és szívesen vettek részt programjainkban.

1992
Soha el nem vitatható érdeme a Veszprémi Érsekségnek, hogy Daganatos Betegek Lelki Rehabilitációs Otthona elnevezéssel megalapította és stabilizálta intézményünket, amely ettől kezdve egész évben fogadhatta a gyermekeket. A „táborozás” élménykörén már ekkor túlléphettünk, periodikusan a beteg egész családját fogadva.

2000–2001
Megszerveződik Magyarországon is a Bátor Tábor, majd sorra megjelennek egyéb civil kezdeményezések a daganatos gyermekek táboroztatására.

Egyetlen olyan intézmény, amelyet a Gyermekonkológiai Hálózat szakmai vezetése gyermekdaganat centrummá nyilvánított.

2014
Kerek évfordulónkhoz érkeztünk.

Folytatása következik.