Daganatos Betegek Lelki Rehabilitációs Otthona - 8572 Bakonyszücs, Petőfi u. 2.

Dr. Bakos-Tóth Márta temetése

2019. január 18.


Dr. Péterfalvi Attila búcsúbeszéde

Tisztelt gyászoló család, tisztelt gyászoló közösség!
Drága Márta!


Amikor azon gondolkoztam, mit is mondhatnék, Reményik Sándor sorai jutottak eszembe.

Kétségbe esem sokszor én is
A világon és magamon,
Gondolva, aki ilyet alkotott:
Őrülten alkotott s vakon.

De aztán balzsamként megenyhít
Egy drága testvér halk szava,
Ki, míg itt járt, föld angyala volt
S most már a mennynek angyala.

Mert angyal vagy már, társa Zolikának, Viviennek és mindazoknak, akiknek kezét itt a földön utolsó percig szorítottad. És angyal vagy már, közbenjáró, őrző angyala a küzdőknek. Örömteli mosollyal nézed a gyógyultakat. És gondod van a szeretteidre is.
És mi? Mit adhatunk még neked, mi, akiket megajándékoztál a barátságoddal, akiknek példát adtál emberi tartásból és végtelen kitartásból?
Mi azt ígérjük, hogy a hitet alappillérnek tekintő, a legnemesebb értékrendet közvetítő Rehabilitációs Otthon fennmaradását és működését minden erőnkkel és tudásunkkal támogatjuk. Mert tudjuk, hogy az általad megálmodott és sok küzdelem által fenntartott bakonyszűcsi otthon a fogyasztói társadalom anyagelvűsége ellenében a testieken túlmutató, maradandó emberi értékeket közvetített és azt kívánjuk, hogy mindez folytatódjon és kiteljesedjen.

Tudtuk, éreztük, hogy a nagy küzdelemben elfáradtál, de reméltük, hogy a közelmúltban megcsillant remény és így a rád váró feladatok még sokáig életben tartanak. Nem így történt. A hiányod nagyon fáj, de tudjuk, hogy az isteni dimenzióból tovább gyújtogatod azokat a fényeket, melyekre oly sokunknak szüksége van. Erről írtál te is egyik versedben, ezzel búcsúzom a magam és Edina nevében.

Ajkamról rekedten
szól már csak az ének.
Elszáguldottak
mellettem az évek,
ajtómon már nemcsak kopogtat,
keményen dörömböl a Tél,
a látóhatárról lassacskán
elsodor a szél,
de minap, amikor azt hittem
semmim sincsen
hirtelen fény szikrázott,
s kigyúlt - a bilincsen.
Valaki megajándékozott
valódi Karácsonnyal,
rádöbbentett: kis fényt gyújtani
mindvégig jogom van.

Bakos-Tóth Márta 1943-2018

Nyugodjék békében!


Dr. Kriván Gergely búcsúbeszéde

Drága Márta, vagy inkább, ahogy a gyerekek és a családok szólítottak: Márta néni!

Nagyon nehéz helyzetbe hoztál..., bárcsak itt állnál mellettem és átvennéd a szót, ahogy szoktad, és utána kényelembe helyezkedhetnék, figyelhetnék, élvezhetném a gondolataid. Hiszen, ahogy egyszer fogalmaztál, mindig "mondanivaló torlódásod" van, rengeteg az átadnivaló tapasztalat, élmény és tudás..., és most ez a sok mondanivaló... itt állnunk, hogy hallgassuk... de csak a saját gondolataink torlódnak.

Búcsúztatnom kell Téged, a Magyar Gyermekonkológiai Hálózat egyik alapító munkatársát, aki a Hálózat szíve, lelke volt. Kezdő pszichológusként, a kezdeti években, 1974-ben léptél be a Tűzoltó utcai Gyermekklinika kapuján, 3 hónapos helyettesítésre. Ott ragadtál, mert onnan nem lehetett elmenni. Életre szóló feladatot, hivatást kaptál, a halálos betegséggel küzdő gyermekek mellett segítséget, reményt, esélyt adni... Hallgatni, figyelni, és szólni, ha eljött az ideje. Hiszen, ha elmondod, könnyebb lesz...
Korszakalkotó évek, évtized volt. Minden előtapasztalat nélkül felismerted, hogy a klinika zárt világából ablakot kell nyitni a külvilágra. A szülőknek ott a helyük a gyermekük mellett, a játék és a tanulás a gyógyulás és a megküzdés a legjobb támasza. Létrehoztad a játszószobát, ahol az infúziós állványt tologató gyerekek az önkéntes segítők mellett gyerekek maradhattak. Megjelentek a kórházpedagógusok, a klinikára beköltözött az élet. Amikor csaknem 10 évvel később, 1982-ben beléptem a Tűzoltó utcai intézetbe, ez már mind természetes volt.

A klinikai pszichológia egyik legnehezebb területén végezted a terepmunkát. Ha „helyzet” volt, menni kellett, akár Karácsonykor, bármikor. Mert a jelenlét nagyon fontos. Tudtad, hogy a „jelenvaló lét” a terápia központi eleme, a gyógyító recept. A közös tevékenységek során nem kell hatáskörrel rendelkezni ahhoz, hogy segíteni tudjunk. Ott kell lenni, hallgatni, oldani a szorongást. Megelőzted a korodat, hiszen a „mindfulness” már divatos, trendi fogalom és életérzés. Évtizedekkel ezelőtt felismerted, hogy túl kell lépni a szoros és szigorú kereteken, így tudtál alkotni. Ehhez akkor nagy bátorság kellett. Igen, bátorság és alázat kellett ahhoz, hogy a szakmai szabályok tökéletes ismeretében gyakran a laikus alakját vedd fel, hogy a legnagyobb hatást gyakorold a betegekre. Hiszen a ”promotív aktivitással” felébreszthető a gyerekek alkotó ereje, kikerülnek a beteg szerepből, oldódik a szorongás, jövőkép sejlik fel.
Rájöttél arra is, hogy – noha a test meggyógyult, a lélek még maradandó sebeket hordoz. És e sebeknek a befoltozása tartós, hosszú távú, szisztematikus munkával érhető el.
Ez a rehabilitáció.

Kell egy hely, kell egy közeg, ahol éveken át, életen át gyógyíthatunk – kívül a kórházon.
Ez Bakonyszűcs. Ahogy fogalmaztál: életed ebben a kis bakonyi faluban, Bakonyszűcsön kezdődött és ott is fejeződik be. Spirituális világot, természetes, teremtő közeget hoztál létre azoknak a családoknak, aki időről időre visszatértek Hozzád. Az átmeneti másság elfogadása és elfogadtatása az egyéni kompetenciák felszínre hozásával (akár sütéssel-főzéssel), gyógyítás közösség építéssel, gyógyulás egymás által. És hány történeted volt! Milyen boldogsággal számoltál be egy-egy esküvőről, családalapításról, munkába állásról, amelyeket a háttérben a Te támogató szereteted vezérelt.

Nem feledkeztél meg a munkatársakról, a Hálózatról sem. Életed volt a gyermekonkológia, a Gyermekonkológiai Hálózat. Ott voltál a rendezvényeinken, a konferenciákon, támogattál, segítettél minket. Büszkén emlegettük, hogy van 8 kezelőközpontunk és kilencedikként Bakonyszűcs, a Hálózat rehabilitációs központja. Rendszeres továbbképzéseket szerveztél a szupportív teameknek (pszichológusoknak, lelki gondozóknak, pedagógusoknak), vezetőségi hétvégéket, és csapatépítő tréningeket a megfáradt gyógyító csapatoknak. Kényeztettél minket, adtál, adtál folyamatosan..., és estére a csodás meleg kiflik vagy a lekváros bukták is megérkeztek.
Sokszor háttérbe húzódtál, mintegy rejtőzködve, csöndben, feltűnés nélkül figyeltél.
Mindent tudtál és mindent értettél, ha kellett, cselekedtél. Fantasztikus szeretet, hit és tudás élt Benned, amit mindenkinek átadtál, aki vette a fáradságot, elment Hozzád és tudott türelemmel várni.

A bakonyszűcsi otthon létrehozása, fenntartása, működtetése és fejlesztése rengeteg energiát emésztett fel. Emlékszem, sokszor panaszkodtál a nehézségek, a meg nem értés vagy közömbösség miatt. Soha nem adtad fel, mentél, kilincseltél, mert Bakonyszűcsnek léteznie, működnie KELL! A felújítás alatt is teli voltál tervekkel, vártad a tavaszt az új épületekben.
Ugyanakkor aggodalmadat is kifejezted: mi lesz majd Bakonyszűcs-el, nélküled? Ki viszi tovább, megmarad-e az a szellemiség, amit megteremtettél, amire az életedet fordítottad?

Márta, nyugodj meg...! A Magyar Gyermekonkológiai Hálózat munkatársai megfogadjuk, hogy ezt a munkát folytatjuk, hitünk szerint úgy, ahogy Te is szeretnéd. Hogy aztán elégedetten gyújthass rá, és arcodon huncut mosollyal nyugtázd, nem hiába dolgoztál.


Gyermekek szüleinek búcsúbeszéde

Tisztelt Egybegyűltek!
Kedves Márta néni!


Így szólította mindenki, aki ismerte, legyen az felnőtt vagy kisgyermek. Mindannyiunk Márta nénije volt.

Második Otthon ez a neve annak az intézménynek, melyet Ő valósított meg. Hogy hol van ez a hely? Bakonyszücsön. Mit sem tudtunk erről a kis faluról, míg gyermekeink nem küzdöttek meg egy daganatos betegséggel. A kezelések befejeztével a klinikán felajánlották a lehetőséget, hogy elmehetünk a Rehabilitációs Otthonba családunkkal.
Nem tudtuk, milyen lesz, mi vár ránk, de izgatottan mentünk. És mit kaptunk Bakonyszücsön? Márta nénit. Az Ő szeretetét, tudását, hitét.
Emlékszem első beszélgetésünkre, Alig kezdtem el a mondatot, és Ő befejezte, érezte és értette, hogy mire gondolok. Életkora sem szabott gátat semminek. Példa értékű lelkesedéssel végezte munkáját az utolsó percig. Csodálatos, bölcs embert ismerhettünk meg benne.

Egyik alkalommal verset is írtunk, melyből szeretnék idézni:
   "Ő a mi segítőnk, olyan, mint egy angyal.
   Tervez, szervez és támogat minket éjjel-nappal."

Fáradhatatlanul tervezett, szervezett, hogy ez a hely működjön és sikerült, elmondhatjuk Bakonyszücs valóban a második otthonunk lett. Az a hely, ahol erőt, élményeket, feltöltődést és barátokat szereztünk.

Nyáron mikor találkoztunk nem is gondoltunk arra, hogy Ő elmehet. Ő? Akinek annyi dolga és terve volt még a földi életben. Most is itt vagyunk az Otthontól nem messze, de nem azért jöttünk, amiért szoktunk, hanem azért, hogy búcsút vegyünk. Búcsút vegyünk a mi Márta néninktől, akinek oly sokat köszönhetünk.

Nagyon sokat kaptunk tőle, de mi csak egyet tudunk tenni,
   Emlékét szívünkben örökké őrizni.